14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! (Zsolt 147,16;148,8)
31Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
3Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. (Jer 5,1-3; Mik 6,4-6) 4Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond. (Péld 15,16.17) 5A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk? (Zsolt 34,10-11; Péld 13,25)
18És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket, (Zsolt 96,11-13)